A HAPKIDO filozófiája, jelentése
A hapkido szó három koreai szó összetételéből áll:
A „hap” azt jelenti, harmónia, összehangolás.
A „ki” az életenergiát, erőt jelenti.
A „do” jelentése ösvény vagy út.
A hapkido számos más harcművészet hasonló filozófiáját foglalja magába, nagy hangsúlyt helyezve az elmére, a testre és a szellemre. Az edzésben pontosságot és kitűnőséget, a társadalomban felelősségvállalást és az erő megfelelő használatát követeli meg.
A hapkido egyediségét az jelenti, hogy alaptechnikák százaiból különböző variációk ezreit alkothatjuk meg ösztönös kombinációval. A művészet alapítói meglévő harcművészetekből válogattak ki a kézségeket és technikákat, és sikeresen olvasztották őket egybe új ötletekkel, megtartva azonban a harcművészetek jelentősebb elemeit. A hapkido technikái közé sorolhatók tehát csapások, rúgások, blokkok, fogások, ízületi feszítések, fojtások, dobások, gurulások, esések, földharci és fegyveres elemek, valamint a meditáció és a gyógyítás.
A hapkidot kemény és lágy technikák is jellemzik, ennek köszönhető a minden helyzetben fennálló, állandó készenlétet kiváltó erőegyensúly. A kemény technikák közé tartoznak az ütések, rúgások, csapások és blokkok, míg a lágy technikák a könnyed és folyamatos körkörös mozgással egyesítik az ellenfél erejét.
Ezt a harci módot követve a teljes test által létrehozott erővel váltunk gyakran az erősen támadó és védekező formák közt. A hapkidoban a fizikai technikák és a test és tudás finomításán túl hangsúlyt kap a spirituális oldal, azaz az érzelmi stabilitás, szellemi béke és magabiztosság fejlesztésére használt meditáció és gyógyító technikák.
A hapkido technikák könnyű alkalmazhatósága teszi lehetővé, hogy számos szituációban használhatóak legyenek és hozzájáruljanak a fizikum, a személyiség és az életvezetés fejlesztéséhez. Napjainkban mind öregek és fiatalok, férfiak és nők, tanulók és dolgozók, minden társadalmi státuszúak gyakorolják a hapkido művészetét. Ezt az ősi művészetet űzve mindenki megtalálja annak hasznát, az alapvetéseket, melyeket alkalmazhat a mindennapi életében.
A HÁROM ELSÖDLEGES ALAPELV:
1. A Víz Alapelve:
Noha a víz egyike a természet leglágyabb anyagainak, hatalmas erõvel bír. A legmagasabb pontról a legalacsonyabbig egy csepp energia elvesztése nélkül jut el, miközben áramlásával köveket képes kettévágni, mély szurdokokat hozva létre. A hapkidosnak meg kell tanulnia úgy folyni, mint a víz.
2. A Körkörös Erő Alapelve:
A következõ a körkörös erõ alapelve, mely a természet lényeges princípiuma. Egy a körkörös erõ elve alapján végrehajtott önvédelmi technika során erõ sose találkozik erõvel; az erõt eltérítjük. A hapkidot gyakorló az ellenfél erejét használja fel, hogy legyõzze azt.
3. The Egység Alapelve:
A hapkido harmadik alapelve az egység, melyet a víz és a körkörös erõ alapelve alkotnak. Az egység alapelve természetes, és környezetünkben számos példájával találkozhatunk; a lényegi ellentétben állók közt létrejött harmónia által létrehozott erõegyensúlyt fejezi ki. Ilyenek a világosság és a sötétség, a meleg és a hideg és a férfi és a nõ. Egyik nem létezhet a másik nélkül. A körkörös erõ és a víz alapelvét együttesen elsajátító hapkidot gyakorló valós egyensúlyt teremt elméje és teste közt. Ez az egység alapelve.
AZ ÖT SZABÁLY:
1. Légy hűséges hazádhoz!
2. Engedelmeskedj szüleidnek és tanítóidnak!
3. Légy bizodalommal barátaid iránt!
4. Bátran nézz szembe ellenségeddel!
5. Igazságos ügyért használd harci tudásod, sose ok nélkül!
A KILENC ERÉNY
Koreában minden edzõteremben – mindenki számára jól láthatóan – ki vannak téve, annak érdekében, hogy megismerjék és elfogadják azokat.
HAPKIDO MAENG SAE – (esküt tesznek arra, hogy ezeket betartják).
Emberiesség
Igazságosság
Udvariasság
Bölcsesség
Bizalom
Jóság
Erényesség
Hűség
Bátorság
———————————————————————————————————————————————————–
A Hapkido alapítói
A hapkido alapjait lerakó nagymester életrajza
Choi Yung Sul (1904-1986), egyike a modern koreai harcmûvészetek fejlesztéséért legtöbbet tett embereknek, Chung Buk tartományban született Koreában. Choi szülei meghaltak amikor ő még nagyon fiatal volt, 8-9 évesen egy japán cukorka gyáros elvitte Koreából Japánba. Nemsokra rá el is „hagyta” Choi-t.
Koldusként járta az utcákat és gyakran megtámadták más gyerekek. A tradicionális Japánban egy nem japánt nem is kezeltek emberként, lenézték. Choi élete nagyrészt nehézségekkel és megkülönböztetésekkel telt. Egy japán ember aztán csak felfigyelt a nehéz sorsú fiúra, aki ételt és pénzt kért(koldult). Ez az ember befogadta őt az otthonába, mint háziinas. Choinak a Tatujutu Yoshida japán nevet adták. Azonban a Choi oktatására tett kisérlet sikertelen volt, mert nem érdekelte a tanulás, sokkal inkább a más gyerekekkel való verekedés.
Képtelen volt iskolába járni, napjait azon munkák végzésével töltötte, amely mestere (Sokaku Tekeda (1860-1943) háza és edzőterme körül adódtak. Takeda a Daito-Ryu Aiki-Jujutsu stílust tanította. Az itt elkövetkezendő 30 év alatt Choinak sikerült elsajátítania ezeket a technikákat. Javasolták Takedának, hogy fogadja örökbe Choit, de ez kétséges volt, mert nem volt szokás Japánban koreai gyereket örökbe fogadni. Hivatalosan ő sohasem volt a tradicionális nemzeti okok miatt tanítvány, sehol nem szerepel a neve, csak mint segédinas az iskola irataiban.
Mindazonáltal Choi megtanulta ezt a harcmûvészetet és a II. világháború végén, Takeda halála után átvitte Koreába. 1945 telén, Koreába való visszatérése után visszaváltoztatta a nevét Choi Yung Sul-ra. Visszatérésekor poggyásza minden iratával, pénzével, okleveleivel(Takeda senseitől) együtt elveszik és a pénzhiány miatt szülőhelyén, otthonában Taegu-ban telepszik le.
Egy évet tölt utcai kenyérárulással, amivel sikerül annyi pénzt összegyûjtenie, hogy disznókat neveljen. Disznói táplálásához minden reggel korán kell és ingyen gabonapelyvát szerez a Suh Brewery cégtől. 1947-ben Bok-Sub Suh, aki fekete öves Judos volt és a cég elnöke, a második emeleti ablakából szemtanúja volt egy verekedésnek. Elcsodálkozott, hogy egy ember védi magát több ellen, és nem kerül nagy erőfeszítésébe. Nagyon lenyûgözte amit látott és elküldte egy hivatali tisztviselőjét, hogy hozzák az irodájába ezt az embert.
Ez az ember Choi volt. Suh megkérdezte milyen harcmûvészetet gyakorol, de ő a válasz helyett inkább azt kérte Suh-tól, hogy ragadja meg a kabát hajtókájánál. Amikor Suh megragadta Choi-t, ő könnyedén végrehajtott egy könyök kulcsot és a földre küldte vele Suh-t. Suh másodszor is megpróbálta, de ismét a földön kötött ki. Ezekután Suh megkérte Choi-t, hogy tanítsa őt, és az ingyen pelyva mellé még fizetséget is ígért a tanítás fejében.
Miután Choi igent mondott, Suh kialakított számára egy edzőtermet a sőrfőzdében, hogy ott tanitsa, amit annyi éven át tanult Japánban. Így telt el a következő néhány év és Choiból kiemelkedő és nagy tisztelettel bíró harcmûvészeti oktató vált. Harcmûvészetét Yoo Soolnak nevezte (a jiu jitsu koreai megfelelője). Néhány kisebb módosítást eszközölt csak a technikákon, amit Takedától tanult, a technikák nagy részét azonban nem változtatta, ugyanúgy tanította, ahogy Takedától megtanulta.
Mindazonáltal elkezdett néhány rugás és fegyveres technikát hozzáadni a technikákhoz. 1954-ben Bok-Sub Suh érintve volt egy politikai ügyben, ahol az apját kellett védenie. Gengszterek ellen kellett küzdenie, miközben használt olyan rugásokat, melyet Choi-tól tanult, amivel legyőzte ellenfeleit. Ezek után rövid fontolgatás után javasolta Choi-nak, hogy változtassák a stílus nevét Yoo Kwon Sool-ra, mert a sok csavarás, feszítés és dobás mellett ütéseket, csapásokat és rugásokat is alkalmaztak.
A koreai háború végén Choi még mindig tanította Bok-Sub Suh-t, a házában megnyitotta saját magániskoláját és elkezdett tanítani néhány másik diákot is. Ez 1953-ban volt. Az ebből az időszakból származó diákok ma már vagy saját stílust alapítottak, vagy folyamatban volt, hogy alapítsanak. ők voltak például: Hwang-Kee (Tang-Soo-Do), In-Hyuk Suh (Kuk Sool Won), Dr. Joo-Bang Lee (Hwa Rang Do), és talán az egyik legjelentősebb Ji Han-Jae (Hapkido).
forrás: saját fordítás Ji Han Jae weboldaláról.
———————————————————————————————————————————————————–
Ji Han Jae
- a modern Hapkido megalapítója -
Ji Han Jae 1936-ban született Andong-ban, Koreában. 13 évesen kezdett harcművészetet tanulni, Choi Yung Sul-tól. Amikor ideje csak engedte edzett 1956-ig, amikor is visszatért szülővárosába, Andongba Soulból. Amikor 18 éves volt elkezdett edzeni egy emberrel, akit Taoista Lee-ként említenek.
Elsősorban különböző meditációs formákban edzette, de emellett tanult tőle Hosszú bot, rövid bot és koreai rugás technikákat (Taek-Kyun). Ugyanezen idő alatt egy női szerzetes, aki „nagymamaként” említenek spirituális erő használatát tanította neki 5 éven keresztül.
Andongban Ji Han Jae 3.dan-osként nyitott iskolát, amit Moo Kwan-nak nevezett el és Yoo Kwon Sool-t kezdett oktatni. Hozzávetőleg 9 hónap után, 1957. szeptemberében áthelyezte Soulba. Egy Wang Shim Ri panzióban helyezkedett el. Az első tanítvány a panzió tulajdonos fia volt Duk-Kyu Hawing, és az iskolát Sung Moo Kwan-nak hívta.
Nyitott egy kisebb iskolát is egy nyakkendő gyár mellett, ahol csak néhány tanítványa volt. Ezek a diákok főleg a Han Yang University-ről voltak. Később Ji tanítási módszerei jobbak lettek, finomodtak úgy döntött, hogy megfelelőbb helyszínt keres.
Bérelt egy termet egy embertől, akit Bong-Ah Ko-nak hívtak, helyi ökölvívó oktató, és így megoldottá vált, hogy szivacsos teremben edzhessen tanítványaival. 1958-ban Ji áthelyezte iskoláját Joong Boo Shi Jang-hoz, ahol tovább folytatta a tanítást 1960. áprilisáig. Ez volt az az időszak, amikor Ji elkezdte összerakni abból a sokmindenből, amit tanult (Yoo Sool, Yoo Kwon Sool, meditációk, Taek-Kyon rugás technikák, spirituális dolgok, fegyveres technikák…) saját harcművészetét, melynek a Hapkido nevet adta.
Eredetileg Hapki-Yoo -Kwan-Sool -nak hívta, de túl hosszú volt. Olyan harcművészetekre gondolt, mint a Tae-Kwon -Do, Kong-Soo-Do, Soo-Bak-Do, stb., ahol a „do” kifejezés egy utat takar, de inkább egy élet útját, mint technikák sorát. A Hapkido nevet 1959-ben választotta, és azóta is használatban van. Magát a szót fordíthatjuk a „Koordinált erő útja”-ként is. Ahol a „hap” jelenti egyesíteni, összehangolni, a „ki” a szellemi és/vagy testi energiát, a „do” pedig egy élet útját, vagy egy utat, ami összehangolja egy entitásba a szellemi és testi energiád.
1961. májusában Park, Chung-Hee(1917-1979) tábornok megdöntötte a Korea kormányt, és ő lett az elnök. 1962-ben Ji Kwan Chul Dong-ba ment, egy helyre a Hwa Shin Department Store mögött. Ekkorra felépítette Sung Moo Kwan nevű iskoláját, ami pénzügyileg is erős volt. Lee, Dong-Nam őrnagytól kapott segítséget, és engedélyt kapott, hogy Hapkido technikákra tanítsa a Legfelsőbb Tanácsot. Kapott egy kormányzati pozíciót, Hapkidot tanitott az Elnöki Biztonsági Erőknek (ez a pozicio Park tábornok haláláig, 1979-ig tartott).
Ez idő alatt áthelyezte iskoláját Suh Dae Mon-ba (Nyugati Bejárati szekció), ami nagyobb nyilvánosságot adott neki. 1960-ban egy Japánról szóló könyven vette észre, hogy a Hapkido szó „hap” karaktere hasonlít az Aikido egyik karakterére, ez elkedvtelenítette egy kicsit és elhagyta a „Hap” szót a névból, simán „Kido”-nak nevezte a stílust. 1965-ben elhagyja a Korea Kido Association-t és megalapítja a Korea Hapkido Association-t. Több oka volt rá. Változott a politikai helyzet, és Ji nem kedvelte a kialakult helyzetet. Nem kedvelte a Kido kifejezést sem a szövetségi névben, hiszen tanítványai Hapkido név alatt tanultak. Továbbra is Hapkidonak nevezték a stílust. Kinevezték Vezető Hapkido Instruktornak az elnöki biztonsági erőkhöz és erőteljes, hatalmi pozicióban lévő személyiség lett. Ez a hatalom lehetőség volt számára, hogy működtesse saját szervezetét azon a harcművészek segítsége nélkül, akik nem túl erkölcsösen éltek.
A következő 5 év során 3 jelentős Hapkido szervezet alakul. Korea Hapkido Association (1965-ben Ji Han-Jae alapította), egy másik Korea Hapkido Association (1969-ben Jae-Nam Myung), és egy másik Korean Hapkido Association (1971-ben Kim, Moo Woong). 1973-ban ezen szervezetek vezetői találkoztak és megállapodtak arról, hogy egyesítik szervezeteiket (Korea Hapkido Association köztársaság).
1984-ben Ji Han Jae nagymester az USA-ba megy és megalapítja a Sin Moo Hapkido-t. Ugyanebben az évben Kim, Moo-Woong nagymester leköszön a Korea Hapkido Association Köztársaság(szövetség) -től és megalapítja az International Hapki Federation-t. Oh, Se-Lim nagymester lesz az elnöke a Korea Hapkido Association Köztársaságnak és visszaállítja a Korea Hapkido Association nevet a szövetségnek (amit Ji a 60-as években használt) (fordító: A szervezet mostani neve már Korea Hapkido Federation, olvashatsz róla az Ismertetőkben).
Napjainkban még mindig több domináns Hapkido szervezet van Koreában. Magában foglalja a következőket: Korea Kido Association (elnök: In-Sun Seo), a Korea Hapkido Association (elnök: Oh, Se-Lim), az International Hapkido Federation (elnök: Myung, Jae Nam). A Korea Hapkido Associaton (most már The Federation of Korea Hapkido) a legmeghatározóbb Hapkido szervezet manapság Koreában.
forrás: saját fordítás Ji Han Jae weboldaláról.
———————————————————————————————————————————————————–
Mesterek:
GM. Choi Kil Bong
8.dan, A Daehan Minguk Hapkido Federation koreai és európai vezetője
GM Choi Kil Bong a 90-es évek elején ment Németországba. Eleinte olyan munkája volt, hogy az utcán kellett dolgoznia, majd discoban is dolgozott, mint biztonsági ember, de mivel ő mester volt és nem “bánthatta” az embereket, ezért felhagyott vele. Ma már csak a Hapkido és a Haidong Gumdo(koreai kardművészet) oktatása tölti ki idejét.
Choi Kil Bong a KHF nemzeti demo csapatának is tagja volt, annak idején minden vágya volt bekerülni oda, hogy tanulhasson. Nagyon sok jelentkező közül választották ki. A kemény edzések, a fáradtság és a fájdalmak kicsit megtörik az embert, a bekerülést követően egy idő után már inkább “haza vágyott”, de nem adta fel, nem úgy mint sokan mások. Napi 7-8 óra edzés után ő még egyedül is gyakorolt.
Kis csapatunk az ő szakmai irányítása alá tartozik!
Kiss Tibor mester
3.dan A Daehan Minguk Hapkido magyarországi vezetője
Született: Miskolc, 1969. január 14.
Harcművészeti tanulmányait 16 évesen kezdte el, kisebb nagyobb szünetekkel több stílust kipróbált élete során, gyerekként és felnőttként.
Ping Kune Do
Muay Thay
Wing Chun
Shito-ryu
Jiu-Jitsu
Kyokushinkai karate
Hapkido
Ez utóbbiban találta meg a számára megfelelő irányzatot, amiben jól érzi magát. Nyitott, vidám egyéniség, folyamatosan tanul mindent, ami értékes lehet a harcművészetében és amit szívesen ad át másoknak a hasznosság és eredményesség jegyében.
Európai Bajnoki címet 2007-ben szerzett önvédelemben.
Egyéb eredményei: európa bajnoki ezüst érem küzdelemben és európa bajnoki bronzérem eséstechnikában. Mióta oktat, tanítványai közt Európa bajnok, Európa bajnoki 2-5.helyezettek, osztrák bajnok, osztrák bajnoki 2-5. helyezettek vannak.
Hapkidoban jelenleg a 3.dan fokozattal rendelkezik.
Sokszor másokhoz mérjük a saját fejlődésünket, “mi sosem leszünk ilyen ügyesek, szépek”,stb…
Ha az ember saját magához mérten folyamatosan fejlődik, ez a tény apró, vagy némelyeknél nagyobb sikerélményekkel folyamatosan előre is viszi!
Edzéseit vidám, de szorgalmas, keményen dolgozós, precíz légkör uralja. A technikák gyakorlásánál megköveteli a maximális hatékonyságra, precizitásra törekvést. Ezek reflex szerű elsajátítása jelenti az eredményes munkát.
Mindenkiből igyekszik kihozni a maximumot, de csak annyira, amennyire a másik fél “engedi”.
Vár mindenkit sok szeretettel edzésein!
Hapki!
